Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

szerelem...

Készen állsz az igaz szerelemre?

 

szivem.jpgSok évbe telhet, amíg a szerelem bekopogtat az ajtódon, de semmi nem történik véletlenül.
Sokan azt gondolják, hogy csupán a sors szeszélyén múlik, hogy megtalálják-e vagy nem a társukat, de jó, ha tudod, hogy te is sokat tehetsz azért, hogy végre rád találjon a nagybetűs igazi.
 
Az első teendő, hogy feltedd magadnak a kérdést: készen állok-e egyáltalán az igaz szerelemre?
 

 

 

Igazából szerelem

 

Intim kapcsolatainkban manapság minden korábbinál fontosabb, hogy képesek legyünk őszinte és tudatos odafigyeléssel fordulni önmagunk és a párunk felé. Egy tartós, életteli, bensőséges viszony valamennyiünket kihívás elé állít: készek vagyunk-e megszabadulni régi szokásainktól, felszámolni személyiségünk hiányosságait és felébreszteni legmélyebb erőinket, illetve érzékenységünket? Ha valaki a korábbi időkben meg akarta ismerni az élet mélyebb rejtelmeit, gyakran egy kolostor vagy remetelak elzártságát választotta. Manapság ezzel szemben sokunk számára az intim kapcsolatok szférája jelenti azt a vadont, ahol szembetalálkozhatunk önnön istenségeinkkel és démonainkkal.
A nemek közötti újfajta elköteleződés szellemét hívhatjuk életre, ha felismerjük és szívünkbe fogadjuk az intim kapcsolatainkban rejlő hatalmas lehetőséget – a lehetőséget arra, hogy legbensőbb természetünket megismerjük. Ez egyben komoly kihívást is jelent, hiszen nem kevesebbet kíván tőlünk, mint hogy útra keljünk felkutatni valódi önmagunkat.

Egy szerelmi kapcsolat talán a legjobb lehetőség az efféle kalandos utazásra. Amikor a szerelmet hívjuk segítségül, hogy az élet őserőit felébressze bennünk, az ezzel járó próbatételt nagy kalandként élhetjük meg. Ily módon az intimitás ösvénnyé válik, melyen haladva számos felfedezésben és felismerésben lehet részünk. Párkapcsolataink most először tudatossá válnak.

Mindannyiunk számára itt kezdődik el a valódi utazás, amikor felismerjük, hogy nem tudunk szeretni. És ekkor jön a nagy kérdés, amit fel kell tenned magadnak, barátom: Jó ez nekem így? Nem számít, mennyi pénzed van, vagy hány ismerősöd jelölt be a Facebook-on, nem számít, milyen szép házban laksz, nem érdekes, mekkora autót vezetsz, sem az, hogy mennyire feltűnő a partnered mellbősége, sem pedig, hogy mennyit meditálsz és milyen spirituális vagy … csak ez: Szerettél-e valaha igazán, mindent odaadva, védtelenül? Ha nem – és itt kell nagyon őszintén válaszolnod magadnak -, rendben van ez így? Rendben lévőnek találod, hogy egy nap meghalsz anélkül, hogy szíved ajándékát bárkinek is odaadtad volna?

Sok-sok évvel ezelőtt, Balira utaztam a szabadságom idején, egyedül. Ott összebarátkoztam más utazókkal, és közösen béreltünk egy terepjárót, hogy körbejárjuk a szigetet. Felautóztunk a sziget legmagasabb pontjára, ahol általában nem járnak turisták. A vezetőnk elvitt minket az egyik legszentebb templomhoz. Hatalmas téglafal vette körül, amin egy feldíszített kapun keresztül lehetett belépni. Miután levettük a cipőnket és sálakkal burkoltuk be a fejünket, mindannyian beléptünk a kapun. Bent egy kis udvart találtunk, és egy újabb falat, egy újabb kapuval. Miután füstölőket gyújtottunk, és valamennyit adakoztunk, átléptünk a második kapun. Megengedték, hogy még egy falon átvezető bejáraton bemenjünk, de többet nem. A középen elhelyezkedő istenséget összesen tíz fal vette körül. A hindu vallásúak elmehettek egészen a negyedik falig. Akik kifejezetten ezt az istenséget szolgálták, az ötödik falon is átléphettek, és így tovább. Az istenséget egyedül azok közelíthették meg teljesen, akik az egész életüket az ő szolgálatának és imádatának szentelték. Mindenki más meg kellett, hogy álljon valahol, és sohasem találkozhatott a legbelső szentély csodájával.
Valójában nem vagyok híve annak, hogy szobrokat imádjunk és szolgáljunk, ám amit ott láttam, egy gyönyörű szimbólum, ugyanis a nők szíve pontosan ilyen.

Minden nő szívének mélyén az isteni nőiség rejlik. Ott van minden, ami csodálatos, ami kedves, ami inspiráló – minden nőben, mindig, mindenhol. Az összes nő szívének a közepén a bölcsesség, az inspiráció, a szexuális kívánatosság, a simogató, gyógyító szeretet esszenciáját találod. Az esszenciáját mindennek. Ám mindezt – jó okkal – koncentrikusan elhelyezkedő falak védik. Ahhoz, hogy a falakon egyre beljebb juss, fokozatosan növelned kell az odaadásodat, és amint ez megtörténik, áldásban részesülsz. Ez nem olyasmi, amit szóbeli megállapodások révén elintézhetsz egy nővel. Ő nincs is tudatában annak, hogyan nyissa ki ezeket a belső kapukat. Az imádatban kifejeződő láthatatlan varázslat tárja szélesre őket.

Ha a legkülső falon kívül állsz, pusztán azzal találkozol, amivel a többi szerencsétlen férfi: pornográfiával. Percenként egy bizonyos összegért, megpillanthatod a mellét, talán más testrészeit is, és kielégítheted magad, miközben szíved mélyén szerelemre vágysz.

Belépve az első kapun, már részesülhetsz valami másban. Amikor rád néz majd, különös csillogást veszel észre a nő szemében. Szemérmesen válaszol a kérdéseidre. Finoman érezteti veled, hogy van itt még sokkal több is, ami rád vár.

Ha megajándékozod őt az elköteleződéseddel, a figyelmeddel, és az imádat apró csíráival, átléphetsz a következő kapun, és ő megnyitja neked a szívét. Megosztja veled a bizonytalanságait, sebzettségét, és legmélyebb vágyait. Sok férfi visszalép ezen a ponton, mert felismerik, hogy az ár, amit fizetniük kell azért, hogy még mélyebbre menjenek, túl magas ahhoz képest, amit hajlandóak megfizetni. Elkezdik megérezni a felelősség súlyát. Ám azok, akik vállalják, hogy átlépnek a következő kapun is, ajándékba kapják a nő hűségét; hajlandóságát arra, hogy kitartson mellettük, bármi is történik; hajlandóságát arra, hogy felnevelje a gyerekeiket; figyelmét a beszélgetésekben; és ha igazán szerencsések, talán még azt is, hogy néha összeszedje utánuk a piszkos zoknikat. És ez így folytatódik. Talán most már érted a lényegét.

 

A szerelem...

 

 

 A szerelem nem mindig villámcsapás, néha csak belopakodik szépen csendben...

 

 

A legtöbb férfi aprólékos részletességgel tud beszélni arról a nőről, akit használ, de nem szeret. Amint szerelmes lesz, elbutul a tekintete, elapad a szava. Himnuszt költ a kedvesről, csakhogy ezt már magába zárja. Ezekhez a gondolatokhoz illetéktelen az idegen fül
.
A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.
 
 

Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot

Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól. West Side Story c. film 

  

 Minden tud csalni, de a hang színe, az nem… Az őszinte és leleplez minden érzést.

A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye, és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő. 

- Mit mondtál?

- Szeretlek

- Nem értem.

- Én sem.

 

 

cica.png